8700_gyokerek_01

Festmények. A lélek legmélyebb bugyraiban őrzött, dédelgetett, újragondolt, vászonra álmodott emlékei. A teraszon készült mind, nem napfény-műteremben. Modelljei is – a festményeken látható alakjukban – rég az enyészetéi már; megváltoztak mind, ha ugyan élnek még. Képek a régi cigányéletről, a cigány valóságról. Cigány emlékekből. Cigány ember ecsetjének szőrével. Festmények az együtt élő kisebbséget tisztelő és méltányoló nagyközönségnek ajánlva.

Ez Bogdán Zoltán, bizei amatőr festő – egyszerre két helyszínen futó – Gyökerek című kiállítása, amit a nyár folyamán legalább egyik helyszínen tényleg érdemes megtekinteni. Igen, ez alkalommal választhat is a nagyérdemű… mert ez egy ilyen tárlat!

Mert alap, hogy a kiállítás helye a kiállítótér. A kép helye a falon, a művészet helye művészeti iskolák folyosóin, asztalfiókok mélyén; majd a galériák magányában. Szép, csendes, steril környezetben. Emelkedett gondolatok koppanásának visszhangját is megjeleníteni képes közegben. Érdemesek úgy tartják, a művészetre itt mindenképp rátalál csodálója, hiszen helyét hatalmas x-el jelölik ki minden ember számára. Persze, kell a reklám, hogyne kellene! De azon túl már csak a csodálón múlik, áldoz-e a művészetnek oltárán. Temploma mindenki előtt nyitva áll. Kérdés, hisz-e, vagy vallásos az ember.
Bogdán Zoltán duplázik. Nem bízza a véletlenre. Lehet, nem is baj… környezetében több lehet a hívő mint a vallásgyakorló.

A kiállítás megnyitójára nem nagyon özönlenek. Pedig a művész helyi alkotó, személyesen is meghívta barátait, ismerőseit (ahogy halljuk, még pár vajdát is). Végigszórólapozta a városrészt, kiplakátolta örömével az egész környéket. Mégsem jönnek..
Mielőtt azonban ténylegesen elcsodálkoznánk az alacsony részvételi arányon, a kiállítást megnyitó személy megjegyzi a művész méltatása közben: a tárlaton a tizenkét év alatt összefestett “életműnek” csak egy kis része került kiállításra. A többi kép Öcsi Bácsi kocsmájának falára került… e kis szelettel egy időben…

– Hogy azok is megnézhessék, akik nem járnak ilyen helyekre. A testvéreknek… – teszi hozzá halkan az amatőr festő. Emberek, akik nem járnak “ilyen” helyekre. Ők pedig nagy bizonnyal épp ott vannak. Egy kötetlenebb, lazább, emberibb mértékű közegben…

8700_gyokerek_02

Tény hát, hogy a művészet helye mégsem a kiállítótér. Az legfeljebb origója, tájékozódási pontja lehet a művészetre áhítozóknak. Jó esetben a művészet helyet kap a teljes térképen, csak a bizonytalanok, a kiállítóterek rendezőinek ízlésében megbízók tekintik alapnak, hogy kultúráért a kultúra házába kell menni, s másutt azt nem is érdemes keresni, ezen azonban a művészetre soha nem áhítozó el sem gondolkodik.

Valami mégis történt. Boldog, örömben lubickol a krónikás szív. Móricz legkedvesebb kocsmája ad otthont a kiállításra szánt anyag nagyjának. A nagyobb résznek, autentikusabb környezetben. A snooker asztal fölött, a zöld lámpák árnyékában. Móricz és Kutschera rendel is egy-egy feketét és az élet nagy dolgai mellett csak mellékesen fecserészik el (de elfecserészik) művészetről, ahogy azt a való életben illik…

8700_gyokerek_03

Írta és fényképezte: Kutschera

A kiállítás 2015. augusztus 10-ig látogatható a Kulturális Korzóban és bizonytalan ideig a Baglasban, Öcsi bácsi frissen nyílt galériájában!

Reklámok