8700_molnarv

“Adjon Isten jó napot!” – köszönti hallgatóságát. Adjon. Jót. Így kíván, nem csak emígy: „szép napot, szép estét”! Mert a szép csak a felszín, mondja. A jó az, amiben benne van a tartalom, teszi hozzá. Molnár V. József, Magyar örökség díjas művészettörténész, néprajz- és néplélekkutató ma este a városi könyvtár vendége. Életművét mutatja be a marcali közönségnek. Nem első alkalommal, de az utolsóhoz viszonyítva elég soká ahhoz, hogy mondandója annak is új legyen (legalább részleteiben), aki alapjait már ismeri, s mindenkinek kedve teljen az estben.

Jó ideje nem hallotta e cikk írója sem előadni Jóska bácsit (ha magáról beszél, olykor E/3-ban teszi és ezt az alakot használja, így ezt használja most Kutschera is). Jó egy évtized eltelt, mióta útjaik utoljára keresztezték egymást, így a kérdés adott az első pillanattól fogva, onnantól, hogy a cikk írója az estre invitáló plakátot meglátta: forog-e még a világ-virág, maradt-e a kő, míg a víz szaladt? Vagy régiséggé lett mára a régi-ség és belesimult maga is a múltba, helyet adva az újnak az amúgy is „megújult világban”? A válasz megadatik az est során, ha nem is száz százalékos bizonyossággal.

Már anno is tisztán látszott, Jóska bácsi rendszert talált, ami alapján élni lehet az életet. Rendszert, amit nem kell feltalálni, mert már létezik, így csak megtalálni kell. Egy logikus modellt. Istentől valót. Eleve elrendeltetettet.

Bár világképének alapja nem kinyilatkoztatásból fakad, tényekkel alátámasztani mondandóját is csak fáradhatatlan gyűjtőmunkával tudta – tapasztalati úton -, mégis hiszi: a felfedezett őskép-rendszer öröktől való és ki is tart az a világ végezetéig.

Ennek elsődleges oka, hogy logikai rendszere az isteni szándékkal egybecsengő, miszerint a hagyomány egyetlen célja a hagyomány folytatása. Megszerzett ismereteit ezért nem titkolja, szívesen adja tovább – ahogyan teszi ezt most is -, így hamar kezdetét veszi a kontinenseken és évszázadokon átívelő utazás barlangrajzoktól a gyerekrajzokig, eljegyzési kendőktől a pásztorfaragásokon át a középkori festészetig.

Beszél különbségről MOTÍVUMok és DÍSZítő elemek, TANÍTÁS és IDOMÍTÁS, PLAFON és MENNYEZET között, a VARRÁS VARÁZSlatos erejéről, a mindenkori választás lehetőségéről és szükségességéről ugyanúgy, mint örökös hármasságról, L-ből formálódó szívekről…

Mesél, tanít, sokszor ostoroz és közben – észre sem vesszük-, máris ott állunk egy világ kapujában, melyben az életet a Nap adja, a Hold szabályozza és a csillagok mutatják az ívén bejárandó utunkat.

Hogy szép-e, amiről beszél? Szép. Hogy jó-e. Igen, mondhatjuk, hogy jó és kellően tartalmas. Hogy hiszek-e neki? Nem mindig. Nem mindenben. Sokszor igen, néhol csak szeretnék, máskor pedig határozottan tör elő belőlem a nem. Érződik az előadáson, hogy számára amin jár, az egyetlen járható út. Szép és igaz. Követői is akadnak szép számmal. Ám nehezen fogadható el, hogy egy lehet csak az egyetlen, igaz út. Hogy a módszert elhagyva csak rosszat tehetek. Nem gondolnám, hogy a szívem egy magozott szív volna.

 8700_molnarv_02

Így, vagy úgy, az est tartalmasan telik. Van mit beépíteni a nagy egészbe. Jóska bácsi távozik, de a könyvei itt maradnak. Az érdeklődők a könyvtárban is fellelhetik. “Köszönöm a figyelmüket!”

 

Írta és fényképezte: Kutschera

Reklámok