8700_kocsonya

A rezgő zselés anyag, a jól elkészített szálkás hús, már látványban is boldoggá tette az ebédre vágyakozó kalandorokat. Kutschera értő módon mesélt az ideális kocsonyáról, Móricznak úgy tűnt nagy barátja az egyszerű kulináris termékeknek a főszerkesztő. A segéd-szerkesztő emlékeiben kutatott, de egy gyermekkori rossz élmény miatt elutasító lett évtizedekre a zselés malachús iránt. Ám most meg kell kóstolni, a város legjobb egységében, a legjobb „szervizzel” kísérve.

A lehetőségben, amelyet kaptak, benne volt a választás, így egy-egy adag „jó ebédet” fogyaszthattak el. Jó kenyérrel, erős paprikával és paradicsom karikával. A kinti forgalom, a város nyüzsgése hangtalan pantomimnak tűnt miközben falatoztak a kalandorok. A főnök úr elégedetten nézte őket, lám van még igény a jó ellátásra, mint régen. Gondolhatta. – Mit igyunk hozzá? – Tette fel a kérdést Móricz, tanácstalanul. – Mivel ez hideg étel valami melegítőt kellene, pálinkát, ám azt most nem szabad. Legyen kávé. – válaszolta Kutschera.

A kávé, amellyel az ebédet megfejelték, meleg volt, jó tejjel és cukorral készült. Még kekszet is kaptak hozzá. Elégedetten, teli hassal bandukoltak a dolgukra a szürke, téli ebédszünetben.

Írta: Móricz

Reklámok