8700_gida_csend

Van úgy, hogy ideje van a hallgatásnak, ahogy írja a biblia, s olyankor az ember elválassza a könnyűt a nehéztől: tudással, szenvedéllyel, elkötelezettséggel, ahogy azt a Smaragdtábla 7. pontja javasolja. Bár említhetném a Maslow piramis legfelső fokát, ami az önmegvalósításról szól, vagy egyszerűen írhatnám Gida-világát, amibe még belefér végtelen dolog megszűrve, alakulva, formálódva, hatással mások világára, hogy azzal megmozduljon a tehetetlenség, s a változás valamiféle szellete elinduljon. Egy útként. Olyan útként, ahol az ember nem a gondoskodónak beállított államot képviseli, hanem önmagát. Olyan útként, ahol nem tátott szájjal várjuk a sült galambot, hanem vadászunk rá.A csend éppen ilyen. Amikor hallgat az ember, akkor is tesz valamit. Tesz olyant, amit eddig nem tudott, vagy nem volt rá érkezése. Összegezek, elemezek, gondolkodok, cselekedtek, egyszóval: ÉLEK! Nem akárhogy! Boldogan! Elégedetten, s élvezem az életem minden egyes pillanatát, legyen az rosszként, vagy jóként megfogalmazva. Örülök. Örülök a problémáimnak, a megoldáskeresésnek, a fájdalomnak, a szenvedésnek. Ezek segítenek. Akárhogy is ellenkezünk, segítenek. Segítenek abban, hogy megtaláljuk az áhított boldogságot. Lehet vitatni, de így van. Az öröm megmutatja milyen a boldogság, a fájdalom meg azt, hogy mit kerüljünk el. Erre nincs egyöntetű gyógyszer, erre Mi, Magunk vagyunk. A bajok forrása és megoldása is egyben Mi, Magunk vagyunk. Az Én problémámat csak Én tudom megoldani, más csak segíthet, a Te problémádat csak Te tudod megoldani, s ami körülötted van segít! Nem kicsit, nagyon! Csak észre kell venni. Ha valami fáj, örülni kell neki, mert az megoldásra szólít. Keresni kell a megoldást, s megtalálható. Jézus is tanította ezt : “Keressetek és találtok!” Hogy hol? Hmmm! Hát belül, a lelkünk legmélyén. Ott van egy aprócska tudás, ami kisebb a porszemnél, mégis a világegyetem tudását hordozza. Ott egy energia, ami az életet működteti, s hozzáférhető, csak keresni kell. Lehet kopogtatni is annak ajtaján, s ha megfelelő a ritmus, kinyílik a titkok kamrája, benne mindazzal, ami Neked kell. “Zörgessetek és megnyíttatik Néktek!” – intézhetném egyszerűbben.

A csend és a látszólagos semmi magában hordozza a mindent. De, hogy értsük is miről van szó: Amikor megkérdezel egy hölgyet, mert látod, gyűrött az arca, falfehér, s szinte kihallatszik az agy fogaskerekeinek kattogó zaja, hogy mi a baj, vagy mi van, a válasz : semmi. Semmi, azaz minden! Minden! Ez olyan, mint a jin-jang. Benne az univerzum minden tudása. Az is ami rossz, az is, ami jó. Benne van az a közmondás, amikor azt mondjuk vigaszként: “Minden rosszban van valami jó és minden jóban van valami rossz.” Benne van a kétség és az egység. Benne vagy Te, egyedül, s a világegyetem, ott, legbelül.

Írta: Gida