SUNYI-TÚRA II.

8700_sunyi_14

Van az évnek egyetlen napja, mikor még költészetből valóban meg lehet élni: ez pedig a húsvét hétfő. Mert lehet az ember bármily’ esetlen fűzfapoéta, ezen a napon pár rímért cserébe étel, ital, tető jár a koszorús költőnek.
Elővettük hát a tavalyi rigmust, kicsit átírtuk a múlt évi listát és tizenkét címmel nyakunkba vettük a várost, hogy virágozzék a sok virág.


Első utunk Andihoz vezetett, aki jelezte: vár minket. Egy kikötése volt: ne menjünk 9 előtt.
– Lassan fog ez menni – mondta Móricz a füle tövét vakarva. – A lépcsőház zárva, a kaputelefonon csupa idegen név, ráadásul a készülék vissza sem jelez, hallja-e valaki, hogy csengetünk.
Kutschera – volt kézbesítőként – szerencsére tudta, hogy ha egy ajtó bezárul előtted, ki kell nyitni egy másikat, így a lépcsőház hátsó bejáratán át bejutva átsegítette az első akadályon barátait.

8700_sunyi_04

A negyedikig kapaszkodtak, mire végleg világossá vált számukra, Andi nincs otthon, csak Bella kaparja az ajtót a húsvéti sonka reményében.
Hívásukra azonban Andi biztosította őket, hogy pár percen belül otthon van, így a kalandorok vártak. Ki nagyobb, ki kisebb türelemmel.

8700_sunyi_05

8700_sunyi_06

– Állj – mondta Andrea a felső szintre érve. -Ne locsoljanak a lépcsőházban, inkább gyorsan bemegy, kopogjunk, ő meg majd jól meglepődik érkeztükön.

A kalandorok kopogtak, az ajtó kinyílt, Andrea a konyhába szaladt, míg Kutschera zenét varázsolt. A kérdésre, hol a sonka, Andrea igazán kiábrándító választ adott: sonka nincs, csak kis fagyasztott zöldség a hűtőben. Kutschera – régebben dolgozott postán – hamar elejét vette a húsevő-vegán vitának és jelezte, sonka helyett elfogadja a jégert is.
Jéger akadt, Móricz gyenge beleinek pedig Andi bontott egy üveg száraz vöröset. Szóda nem volt, de volt “postaközi ásványvíz”. Örömfi is a rövidet választotta és mélyebb barátságot kötött Bellával.

8700_sunyi_07

8700_sunyi_08

Az idő homokja vidáman pergett, s a kalandorok maradtak volna estig is, ha Kutscherának meg nem kordul a gyomra. Áttették a bázist pár tömbbel odébb, Erikáékhoz – azaz csak tették volna, de Erikáék nem tartózkodtak otthon.
Eredménytelennek mégsem nevezhetjük látogatásukat, hiszen Móricz gyönyörű téglarakást fedezett fel a szomszédos ingatlanban, s el is játszott a gondolattal, mi mindent építhetne ennyi építőanyagból.

8700_sunyi_09
Az éhség azonban további zarándoklatra sarkallta a három locsolót, így célba vették a Park utcát, hátha Etáék otthon tartózkodnak.
Boti egy óvatlan pillanatban elfelejtette letagadni kedvesét a kaputelefonban, így a kalandorok bejutottak a lépcsőházba, ahonnan már csak karnyújtásnyira voltak a hőn áhított sonkától, vagy  inkább annak reményétől, hogy valahol végre enni is kapnak.

8700_sunyi_10
– Szép, virágszálat jöttek locsolni, az meg itt sörözik pizsamában – mondta Eta, kicsit talán félve, hogy folt esik a respekten, de meg nem hazudtolhatta magát: miután elénk hordta az italokat, magának is bontott egy üveggel, majd kényelmesen belehuppant kedvenc fotelébe.

Kérdésükre, hol a sonka, hímeztek-hámoztak, hogy az náluk nincsen, de van egy kis sült zöldség, meg temérdek pálinka.

8700_sunyi_11
A kalandorok ittak, Móricz meglocsolta Jucus macskát is, Kutschera pedig kialkudta a kis csík sonka elővezetését, elindítva a nagy 8700-as sonkaversenyt, aminek első nevezője Etáék sonka maradéka lett.

8700_sunyi_12
Miután a vendégek minden szégyenérzet nélkül átkutatták Etáék hűtőszekrényét, pózoltak macskaeledellel és elvállalták, hogy a lenti szemetesek egyikében elhelyezik a pár hétvégi hulladékát, útra is keltek, a Mini felé kanyarodva, ahol Móricz elmondása szerint “csinos menyecske várta a rózsavizet”.

8700_sunyi_13
A hulladékelhelyezés okozott ugyan némi problémát (a városban lakattal zárnak minden kukát), végighaladva a Béke parkon, útszéli szemetesekben egy-egy dobozt elhagyva, lassan elkopott a szemét.

A Mini pultjában Virág volt, nem virágszál, így a locsolást elhagyták, csak Móricz locsolta meg a torkát egy hosszúlépéssel, nehogy kiszáradjon, míg Bea asszony rezidenciájáig, az egykori Tollas-köz szívébe nem érnek.
– Ott majd lesz ellátás – bizakodott Móricz, mire két barátjának egyszerre kordult meg a gyomra.
Volt okuk is bizakodni: jómódú környék épült az egykori kacsaúsztató helyén. különös népszokásaik egyike, hogy létra helyett kanálból festik a ház falát.

8700_sunyi_15
A háznál négy menyecskét is találtak, akik tojással is várták a kalandorokat, sonka azonban itt sem volt.
Ígértek fűt-fát, csak hogy a véres tollú bloggerek meg ne írják a szégyent – frissen kisütött rántott szeletet, répatortát, diópálinkát, Unikumot, jégert – de az oldal jelszava: első az igazság, így le kell írnunk, sonkában bizony itt sem dúskálhattunk.
A nemzet színésze és a fotós elfogyasztották a rövideket, Móricz csomagolt magának útravalóul némi fröccsnek valót és mentek is tovább – egyre vidámabban, ugyanakkor éhesebben is.

8700_sunyi_16

Kingáékhoz vezetett az útjuk, ahol volt a hírekből megtudták: húsvétkor rengetek tojást és sonkát vásárolnak az emberek (KIK?). Az éves sonkafogyasztás egy ötödét ilyenkor bonyolítjuk. A maradék a sonkás pizzára kerül talán.
Kinga és Gábor azonban rendelkezett sonkával. Jól is esett a fáradt vándoroknak, akár csak a Krisztusos pálinka nemzeti kupicából.

8700_sunyi_03
Érdemes megemlíteni még a zacskós pörcöt, ami német találmány. Úgy csomagolják a kunkorira pördített zsírt, mint itthon a krumpliszirmot.

8700_sunyi_17

Sonkával (csak kicsit) eltelve, a kalandorok ismét megpróbálkoztak Erikánál, aki addigra haza is ért. Móricz kissé lemaradt – elvesztette a pacsuliját -, így az “az utcát járja három sunyi, mindegyiknek jár egy puszi” versike az “az utcát járja három (az egyik elvesztette a parfümjét, így késik) sunyi, de mindegyiknek jár majd a puszira” változott. Erika párja aludt, ám érkeztükre felébredt. Kitöltötte a házi áldást, majd távozott az hegyre – gondoljuk, tovább szunyókálni.
A csapat eddigre kissé már maga is elfáradt, így míg a gázon vígan rotyogott a tejfölös bableves, az asztalra borulva pihentek is egyet.

8700_sunyi_18
Étellel, itallal teljesen eltelve indultak tovább, előrelátó mód előre telefonálva pár helyre, nehogy feleslegesen tegyen pár kilométeres karikákat a városban.
Talán a kiadós ebéd, talán a lenyugodni készülő nap, az eddigiekben viszonylag tárt ajtókat zárt ajtókká változtatták. Móricz kudarcsorozatnak értékelte a helyzetet, így reménykedett, babája nem unta még el a várakozást és megkoronázza a locsolást.

8700_sunyi_19

Andi ki is tett magáért, Ingben, szép szoknyában, fonott kosárkával várta a locsolókat – na meg kissé nagymamás allűrökkel, azaz: nem esztek ti semmit! Miért nem isztok? Ezért sütöttem ennyi süteményt?!
Hogy ne legyen harag, mindnyájan bevágtak egy ebédre valót, ittak is rendesen. Móricz még megkérdezte:
– Bari Tomi, futballozunk egyet a kertben?
Kérdésére Örömfin hatalmas fáradtság lett úrrá. Le is dőlt egy kicsit a nappaliban, majd hamarosan Móricz is mellé kucorodott.

8700_sunyi_02

Akkora volt az eszem-iszom, hogy a kutya is saját sonkával futkározott az udvarban.

8700_sunyi_20

Hogy visszatérő szomjukat oltsák, átléptek aztán az Éva presszóba, ahol Éva néni saját kontójára vendégelte meg a kalandorokat. Nézték kicsit a Dollárpapát, elméláztak Darvas egykori férfibáján, majd elindultak visszafelé a város szívébe, hogy taxit fogva megcélozzák Kéthelyt, Tünde asszony hassziendáját.

A kéthelyiek – legnagyobb meglepetésükre – nem várták őket, nem is találtak a háznál senki. Hogy ne legyen felesleges a kitérő, újrafotózták tavalyi csoportképüket, majd elosztották a begyűjtött javakat és szépen lassan ők is nyugovóra tértek.

8700_sunyi_01