8700_tűzrakás_04

Az egyszeri kisvárosi fotóst is elérte a hideg! Miért is tolja a talicskát a Gólya-Ady-Bacsó utcai tengelyen? Az hogy a komája is vele tart, gyanússá a teszi a két alakot. Újabb kaland? Bemásznak valahová és vicces képeket gyártanak, vagy zaklatják a lakosságot? Nem, kedves olvasók, magasztosabb célért küzdenek…

Ugyan perspektíva lett volna egy szép tábortűz a Rákóczi utca negyedikén (a kislány örömére), ám a fotóművészet kismanója súgott a kabát zsebében: valódi tábortűz kell, hogy a modellről lekerüljön a kabát! A talicskát Móricz ajánlotta fel, a fáért azonban Gida testvérhez kellett elzarándokolni egy februári napon. Hideg volt, hó is esett, jégtől volt fagyott a világ.

8700_tűzrakás_01

Amikor elértek a Gida házhoz, csak nagy sokára került elő a gazda. Pedig hangoskodtak! Talán a jó melegbe húzódott vissza? A szíves fogadtatást követően elmentek az udvar végébe, hogy a talicskát jól megpakolják. Nagy barátja a fotóművészetnek Gida úr, adott rendesen. Kutschera csak vigyorgott, bírja majd a tolást. Ám Móricznak kétségei akadtak. Micsoda küzdelem vár rájuk, lesz-e hazatalálás?

8700_tűzrakás_03

8700_tűzrakás_02

Móricz motivációt is kért, melyet a meleg konyhában kapott: csodás pálinkát. Tekerték az asztal körül a szóvirágokat, dicsérték a gazdát, majd útjukra indultak. Kutschera tolta, Móricz húzta, mint az egyszeri mesében. Megjegyzendő, a birtokról nagyszerű kilátás tárult eléjük Marcali végéről, a „földszintes világról”, ahol már közel a természet és az elkerülő út, a bizei harang meg olyan közel zúg, mintha csak a szomszédban lenne. Az erő és a motiváció kitartott az utca sarkáig, de többször pihenni is kellett. Az elsuhanó autókból csak lestek az utasok:

– Szegények, meg kell küzdeni a létért – gondolhatták. A jeges út és a le nem takarított járda keserítette őket. A Gólya utcában a Presszó előtt siklottak halkan, hogy Móricznak a respektje megmaradjon.

8700_tűzrakás_05

Az ingatlanban, jó melegben készülődött a modell, közben a tábortűznek való is felállt. Besötétedett. Megfáradtak a kalandorok, nehéz volt a teher, a városi létük puhánysága pedig úszógumiként fogta körül izmaikat. „A vízen fennmaradnak, csak nem haladnak.” – idézhetjük a nagy úszómester örök bölcsességét. A képek készültek, a tűz lobogott, a hangulat csodás volt. Csupán a kabát nélküli modell számára peregtek a percek ólom szárnyakon, miközben Kutschera művészeti ambíciója megvalósulni látszott.

kinga_13web

Írta: Móricz