GIDA-MESÉK (?)

Ott ültem a plébánia hivatalában, mivel igazolást kellett kérni, hogy bérmaszülő lehessek unokaöcsémnél. Legelső kérdés az volt, fizetem-e az egyházadót? A nemleges válasz után mondták, legalább egy évre visszamenőleg rendezni kell, csak úgy adnak igazolást. Fizettem. Az igazolást megkaptam.

Örültem, de aztán!!!…, aztán gondolatok és lelki izzás perzselt. Miért kellett nekem adót fizetni? Mire? Egy darabka papírért? Nem tehettem róla, de eszembe jutott, hogy van egy 10 pontból álló parancsolat, amit hittan keretén belül tanítottak. Ebben van egy pont, ami azt mondja: “Ne lopj!”. Úgy éreztem, ez az adó egy lopás. Nem járok misére, mert nem tanulok ott annyit, mint a hétköznapi emberektől. Akkor mire is fizettem? A semmire? Akkor ez számomra lopás. Kezdett megnyugodni a kis lelkem, de nem sokáig, mivel a dolgozott tulajdonom rövidítette az adó, így olyan érzésem támadt, mint akinek a valamiét elvették. Pedig a 10. parancsolat azt írja a katolikusok szerint: “Mások tulajdonát ne kívánd!”. Húj-jaj, húj-jaj! Most mi van? Összegeztem: Nem járok misére, mert nem kapok megfelelő lelki és szellemi töltést, igazolást nem adnak ki, ha nem fizetek adót pénz formájában. Most akkor hol a hiba? Bennem? A kialakított egyházrendszerben? Nem éreztem jól Magam. Fájt minden gondolat, forgott a világ bennem és körülöttem, nehéznek, zavarosnak éreztem mindenem, az egész világot. De nem ez volt a csúcs! A csúcs az volt, amikor eszembe jutott az első parancsolat, miszerint: “Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Pfúúú! de nehéz!!! A pénzért ennyi mindent megtesznek? Akkor ez nem bálványimádat? ….és nem az első parancsolat megszegése??? Istenem segíííííts!!! Amiben felnőttem amiben hittem összeomlik mint egy kártyavár? Keseredettség, csalódás, hányinger következett, aztán egy végtelen nyugalom. Elfáradtam az elemzéstől.
De el kellett menni gyónni is! Nem is lett volna ezzel baj, de amikor a megcsalás részhez értünk (ugyanis egy papírdarabkára fel volt sorolva több, mint egy tucat bűn), s nemleges volt a válaszom, hitetlenül nézett a pap a szemembe. Nem értettem, miért? Mit várt? Négyszeres esküt tettem a templomban és egyszerest az önkormányzaton, hogy nem csalom meg a feleségem, akkor miért néz így Rám?
A dolgot letudtam. Már jó, hogy az emlékemben van, meg is nyugodtam, addig, amíg nem jött a politikai választások szele, s amíg nem kérdezte meg az egyik haverom: “Kire szavazzunk?” Minden pillanat szinte újrajátszódott bennem, s csak annyit mondtam Neki: “Nem az a kérdés kire, hanem miért szavazzunk?” Láttam az arcán a zavart, s tette is fel a kérdést, “Hogy érted?”, amire azt válaszoltam: “Azt választjuk, hogy kik lopjanak meg Bennünket törvények, rendeletek, adó formájában.”
…és valóban: mire is szavazunk? Egy kialakított rendszerben élünk, ami ellentmond több ezer éves emberi bölcsességeknek és a Teremtő törvényeinek. Ez a rendszer azoknak jó, akik mások hátán próbálnak élni. Akik képesek hadsereget, rendőrséget fenntartani, jogrendszert kialakítani, azt bonyolítani, istent akarnak játszani, hogy nem életképes világukat erőszakkal ráerőltessék azokra, akik képesek az életet élni, önerőből. Dehááát ez az Én mesém, vagy pont a valóság??? …és, hogy népi bölcsességgel éljek: “Kinek nem inge, nem veszi magára!”
Írta: Gida