HELYTÖRTÉNET

8700_zsinagoga_02

Megint a Kátyó partján kötött ki a gyalogló. Sok titok van még mit meg kell fejteni. A Baglasban a biliárd és az ulti mellett van idő végigvenni a régi dolgokat. Régi térképet forgatott a gyalogoló, mielőtt a helyszínt megkereste volna. A történet szerint a Baglas helyén a 18. század közepétől már a Rátz boltnak nevezett épület állt, ahol úgynevezett rác, valójában balkáni görög-szerb, ortodox vallású kereskedők üzemeltettek vegyeskereskedést a Széchényi uradalom árendás, bérelhető házában.

Tehát ahol most a Baglas billiárdasztal áll ott volt talán az üzlethelyiség, 1928-ig!  A régi térképek arról is mesélnek, hogy a szomszédos, mai Széchényi 6. számú ház helyén is az uradalom árendás házai álltak. Amelyeket a „rácokkal” egy időben Marcali első zsidó kereskedői vettek bérbe.

Előkerül egy könyv is a Baglas faasztalánál, miközben a gőzölgő kávé az asztalon hűl.

Gyalogol az elme a múlt lapjain, századokon keresztül kasul. Azt írja a forrás, hogy már 1774-ben „Habet Synagóga”, imaház volt a fent említett épületben.

Közben sikeres biliárd győzelemre koccintanak a vendégek, visszavágó partit kér a vesztes.

Az 1799-es térképen ugyan külön nem jelzik az imaházat, ám biztosan tudjuk, hogy a kis zsidó közösség az „üveges” háznak nevezett épület mögött gyakorolta a vallását. Bizonyosan rabbijuk is volt már.

A kávéba közben belekerül a tejszín és a cukor, lassan kevergetni kezdi a gyalogoló, újabb vendégek nyitják ki az ajtót, beszűrődik a kereszteződés zajos forgataga. Lüktet a város, szürkül a késő délutáni idő.

Marcali 1801-ben leégett, és Széchényi Ferencnek kellett új életet indítani az üszkös sövény falú romokon. Elrendelte, hogy téglából és cserépből épüljenek a házak, az utcákat rendezzék, a Kátyó zabolátlan kanyargó medrét, amely szinte mindig kiöntött, szabályozzák.

A Kávé finom, mint mindig, Öcsi bácsi érti a kávés szakmányt is.

Az 1802-es térképen már az új házak alaprajzai szerepelnek. Az árendás, „zsidó ház” telkén kettő ház áll, az egyikben az üveges árút, míg a másikban a „partékás” árút, amolyan mindenféleséget árult a bérlő, aki 1804-től Weiller Jakab és felesége Mitzki Ruzs volt. (A Mitzky  család később sok generáción keresztül Marcali jeles famíliája volt.)A térképen az üveges ház hátsó részét más színnel festette ki a rajzoló. Ez volt a forrásokban említett rabbi lakás. A telek végében pedig, a Kátyó-partján állt a zsinagóga, amelynek téglából volt a fala, fazsindelyből a teteje. Ahogy másutt olvashatjuk, amolyan parasztház típusú imaház volt, egyszerű, nem hivalkodó, a 19. század elején akár ezer is állt belőle Magyarországon.

Elfogyott a kávé, legurult a szóda, a törzsvendégek fogyasztanak, mesélnek, a csendes csarnokban a billiárd golyók ütköznek, az ulti parti folyik tovább. Gyűlnek a pontok a számoló cédulán.

Ez az első zsinagóga körülbelül 1846-ig működhetett, amikor majd felépült a Kátyó másik oldalán, a mai vasbolt helyén Marcali harmadik zsinagógája, amely már egy közel 150 fős közösségnek volt a szent temploma, és ahogy olvashatjuk polgárház típusú, reprezentatív épület volt.

De indulni kell, sötétedik, hosszú még a gyaloglás a Kaposvári utcán.  Közben érdemes lesz megfejteni, hogyan is épült át a mai formájára a Széchényi 6-os ház, hiszen Marcali egyik legrégebben beépített telkéről van szó. Az épület későbbi történetének a hőseiről is megvannak már az adatok. Mind-mind derék marcali polgár, aki itt élt és dolgozott. A kutyák ugatnak, az „Éva Hivatalból” szűrődnek ki a fények, a köd beteríti az utcát és a házakat. Elzúg egy traktor, nyílik a kisajtó. Holnap újra indul a gyalogolás a régi lapokon.

EPSON scanner image

Írta: Móricz