ÓÉVBÚCSÚZTATÓ

8700_beboronkazas_00

“Idegenekhez megyünk be, eszünk, iszunk náluk és ők örülnek ennek?” – kérdezte Eta az induláskor, próbálva magában összefoglalni az óévbúcsúztató beboronkázás lényegét. Lényegében igen, erről volt szó. Pár háznál előre jeleztük, hogy kirándulunk egy év végit a városrészben, és örömmel vesszük a kosztot, ők pedig szeretettel vártak minket – még annál is nagyobbal, amire amúgy számítottunk…

 8700_beboronkazas_01

A boronkai játszótérnél jelöltük ki az indulási pontot. A játszótéren, mely benne van Marcali játszótereinek top 3-ában. Móricz hozta a silózászlót, mely segítségével egy csoportkép erejéig birtokba is vettük a játékokat. A legkisebbek kipróbálták a hintát is, majd megtekintettük a játszótér melletti kis tűzrakóhelyet.

8700_beboronkazas_02

8700_beboronkazas_03

Apró kőhíd vezetett át a bográcsozásra is kiválóan alkalmas területre. Jeleznénk, hogy egy kerékpáros Marcali-Boronka családi túra végállomásának is kiválóan alkalmas a helyszín. Hamar el is kezdtük mi is tervezgetni a nagy tavaszi visszatérést.

Útban a következő helyszínre még megálltunk a kultúrház előtt felállított Betlehemnél, hogy rácsodálkozhassunk az arc nélküli szentekre. A lányok fotózkodtak a Szent Családdal, majd tovább indultunk.

8700_beboronkazas_04

8700_beboronkazas_05
Artúrék betegség miatt nem tudtak otthonukban fogadni minket, így az első tábort a régi Széchényi kastély udvarán vertük fel.
Körbejártuk a területet keresztül-kasul. Házi történészünktől megtudtuk, hogy a kastély legrégebbi darabja a bejárati ajtó, mely a kastély építése előtt a marcali kastély bejáratának éke volt. Felkerestük a keleti falon látható Mária-képet is, melyen ma is jól kivehetőek a golyóütötte nyomok.

8700_beboronkazas_28

8700_beboronkazas_07

8700_beboronkazas_06

Móricz régi hagyományt elevenített fel egy korlátos plankkal.

8700_beboronkazas_08
Artúrék a kastély előtt lilahagymás zsíroskenyérrel és gyümölcsteával vendégeltek meg bennünket. Jutalmul át is adtuk az Andi által készített (limitált szériás) silóbaglyot és elismerő oklevelünket.

8700_beboronkazas_09

8700_beboronkazas_10

Az uzsonna után Markosék fogadtak bennünket, akinél megkóstolhattuk a környék legjobb bundáskenyerét. Hozzá saját bor és pálinka, a gyerekeknek üdítőital is járt.
Az elismerő oklevelet örömmel fogadták, a silóbagoly pedig hamar friss fészekre lelt a még le nem bontott karácsonyfán.

8700_beboronkazas_11

8700_beboronkazas_12
A bundáskenyér illatára megérkezett a nemzetközi színész is, akit a boronkaiak is régi ismerősként üdvözöltek.

8700_beboronkazas_14

8700_beboronkazas_13

Az elfogyasztott finomságok után a Kincses-Laczkó birtokot vettük célba, ahol Janka fogadott bennünket. Móricz még a szomszédban elővette az örök klasszikus, miszerint “szívem szerint tejet innék”, mert ugye Janka, Szomszédok és Tej, mi pedig mint kisgyerekek mászkáltunk az istállóban és kóstoltuk a friss házi sajtot.

8700_beboronkazas_15

8700_beboronkazas_16
A farmon vasárnap sem áll meg az élet. Épp takarmányozásra érkeztünk. Megállapítottuk, hogy Jankáék kertjéből látszik legszebben a siló…

8700_beboronkazas_27

8700_beboronkazas_17

8700_beboronkazas_18

… majd Móricz és Örömfi a hímek karámjában előadták a Négy bikát. Simogattunk háztájit, no meg mudit. Átadtuk ajándékainkat és már indultunk is tovább.

8700_beboronkazas_19

8700_beboronkazas_22

Meglátogattuk a boronkai templomot is, ahová sajnos be nem jutottunk, de a kinti emlékművet és szoboregyüttest megtekintettük. Később megtudtuk, hogy minden második héten van mise, a kéthelyi plébános celebrálja azt és elég kevesen látogatják ahhoz az istentiszteleteket, hogy egy esetleges mise-túra alkalmával képesek legyünk megduplázni a létszámot.

8700_beboronkazas_20

8700_beboronkazas_21

Hosszú séta következett, melyet voltak, akik már kevésbé bírtak. Abban azonban egyetértettünk, Boronkán nagyon szépek a házak és szinte az összes udvar bírt valamilyen különlegességgel, amiért érdemes egy pillanatra megállni.

8700_beboronkazas_23

Lassan sötétedni kezdett és már szemerkélt is egy kicsit, mire Kutorékhoz értünk, ahol édes- és sós sütemény, bor és üdítőital várt bennünket. Borospoharaik különlegessége, hogy falukról a boronkai templom és azt azt ölelő fák sziluettje köszön vissza ránk.

8700_beboronkazas_24
Szó esett a falusi életről, régi időkről, bálokról, falunapokról, az elvándorló fiatalságról. Időközben lekerült a terítő a szintetizátorról is, melyen közkívánatra két általam ismert filmslágert is eljátszhattam, nevezetesen a Cápa két hanggal is fenyegető damdamját és az Emanuel filmek örökzöld slágerét, melyet később youtube-ról is meghallgattunk Gergely Róbert előadásában.

8700_beboronkazas_25

Hogy mindenki jól érezte magát, ahhoz azt hiszem nem fér kétség. Jól példázza ezt, hogy páran már hazának elkezdték tervezni a leendő Horvátkúti Heherészést.
S hogy vendéglátóink örültek-e a kis csapatnak? Úgy tűnt igen. Mi pedig ezúton is köszönjük nekik a szíves vendéglátást!

8700_beboronkazas_26

Írta: Kutschera