GIDA VILÁGA – KÖZELEBBRŐL

8700_dec21_05

Az úgy volt, hogy nem igazán tudtam elmenni a közös 8700-as találkozókra. Már rég tervezgettem, hogy a billentyűcsapkodó társaságot személyesen is szemügyre veszem, s megmutatom Magam is, hogy tulajdonképpen kik vagyunk. A virtuális tér után egy kis személyes csevegés. Kapóra jött, hogy december 21e, a Fény Ünnepe. Annyit takar, hogy ekkor van a téli napforduló, amit a népek különböző módon ünnepeltek. Általában tűzgyújtással. Hát feldobtam a dolgot, s szabad folyást engedtem az érkezők számára.

8700_dec21_04

8700_dec21_01

Úgy gondoltam, a hely adott a kertünkben az eseménynek. Fa van, tüzet gyújtjuk, aztán mindenki azt tesz bele, amit gondol. Teljesen függetlenül mindennemű elvárástól. Titkon reméltem egy-két ember megjelenésére, de hangot nem adtam neki, hisz akkor már befolyásolnám az eseményt. …és eljött a nap. …és elkezdtem a várakozás, vendégvárás izgalmával ölre kelni. …és amikor felül akart kerekedni izgalom formájában, mindig az orrára pöcköltem, mondván: “Csak nyugi, szabad folyást!” Tartottam Magam ehhez. …és megraktam a tábortűznek valót, persze eldöntöttem, hát újraraktam. …és cseng a telefon: Kippi az! Hehejj!!! Jön! Tibivel! Hohóóó! Már leszünk. Üzenetbe jött a kérdés GPS koordinátákról, tehát már Robi is jön! Robi, akivel keletről délre költöztünk a városon belül. Misi barátunk is jelzett B22-es csapdát emlegetve, amibe persze belesétált, huszárosan. …és jött Andi, Tibiékkel! Tán éppen Őt vártam a legjobban titkon, főleg a Zacc/kávés cikk után. (Talán mégis van telepátia?) Érdekes utakat jár lelkileg. Örültem. Megtiszteltek jövetelükkel. Hoztak is ezt-azt, forraltunk kis bort, ettünk kis csemegét, s a lassan induló beszélgetést felváltotta a szócsavarás és történészünk “celebkedése”. Persze egymás tréfás bosszantása folyamatosan működött kisebb-nagyobb szünetekkel. Tibi fotózott, megbújt a lencse mögött, de csak-csak ki lett rángatva egy-egy fotóra! Itt-ott családom is megjelent, s így képet kaphattak arról, hogy kik azok, akik élik mindennap Gida-világát. Családom meg arról, hogy kik a virtuális térben lévő barátaim. Utószóként: megfenyegetem a résztvevőket, hogy ezzel semmi nem záródott le, sőt! Folytatása lesz! Mi módon? Hehe! Az még titok!   (Gida)

8700_dec21_02

8700_dec21_06

A különösebb szervezettséget nem igénylő összejövetelek egyik legjobb tulajdonsága a spontaneitás, mely nagyszerű dolgokat képes szülni. Hiába tudtuk előre, hogy lesz december 21-e (mert ugye az minden évben van) és hiába beszéltük meg hetekkel előtte, hogy közös programot szervezünk, mégis mindenki úgy kezelte az estét, mintha aznap délután hallott volna róla először. Eredményképpen, ha kis túlzással is, de terülj-terülj asztalkám részesei voltunk. Mindenki hozta, amit tudott, volt bor, rengeteg rágcsálni való, pálinka, szóda, zsíros kenyér. Miután a jeles nap alkalmából meggyújtottuk Gida barátunk kertjében, a már gondosan oda készített kisebb máglyát, nekiláttunk a forralt bornak. Közben zörögtek a zacskók, rágcsálás, beszélgetés hallatszódott, a tűz pattogott, a fényképezőgép kattogott, a bicska lelkesen szeletelte az almát, potyogtak a sercegő nedűbe a mandarin gerezdek, fahéj illata szállt és a merőkanál nagy levegőt véve bukott alá az otelló vörös tengerébe. Közben a metsző hidegben, mint kés a vajban, elöntött minket az a jóleső érzés, hogy együtt vagyunk mi így, itt a kertben, a sötétben, a tűz melegében és egymásért vagyunk itt, mert kíváncsiak vagyunk a másikra, együtt ünnepeljük  a téli napfordulót és kicsit ráhangolódunk a Karácsonyra. Miután a bor már a bögréinkben gőzölgött, helyet foglaltunk a tűz körül. Volt, aki a kelleténél jobban nekivetkőzött (igaz a társaság unszolására), voltak beszélgetők és volt, aki mereven nézte a lángokat, tán a jövőt fürkészte vagy csak elmélázott az élet nagy dolgain. Sok szó esett a jelenlévők között, és ezen a kedves estén ismét bebizonyosodott, hogy együtt lenni jó. Felmerült bennünk, hogy hagyománnyá tesszük ezt az összejövetelt, hisz december 21-e jövőre is lesz, csak rajtunk múlik, hogy élünk-e a lehetőséggel. (Kippi)8700_dec21_07

8700_dec21_03

Írta: Gida és Kippi
Fényképezte: Kutschera