Beszámoló
8700_fabian
Mária néni egész napos aggodalma és a mostanában tapasztalt legbarátságtalanabb időjárás ellenére, igenis szép számmal gyűltünk össze november 25-én, hogy a könyvtár kellemes melegében beszélgessünk Fábián Jankával szerelemről, háborúról, századfordulókról és az írói mesterség napos, illetve árnyékos oldaláról.
Kinga mellet, aki aznap este a kérdező szerepében foglalatoskodott, egymagam képviseltem a 8700-as társaságot, és nagyjából a fiatalabb korosztályt is. Azonban nem ez volt az egyetlen meglepő életkori sajátosság a találkozóval kapcsolatban. Amint Fábián Janka belépett, rögtön kiderült, hogy az interneten olvasott 40 életéve és a képeken látható huszonévesnek tűnő énje egy teljesen kortalan, mosolygós, kissé szemérmes, kellemesen visszafogott személyiségű hölgyben egyesül.

Mivel egy nagyon hosszú nap estéjén jártunk, kifejezetten megnyugtatóan hatott az összegyűlt társaságra az írónő hangja, miközben több ízben is majdnem levitte a fejünk felől a tetőt a szél. Ki hitte volna, hogy a 2008-as pénzügyi válságnak a kevés pozitív vonzata közül az egyik pont az volt, hogy egy magántanítványokat vállaló és nagy cégeknél nyelvet tanító angol-francia szakos tanár egyre fogyatkozó munkamegbízásai hatására a felszabaduló időben végre elkezdi megírni az első regényét? És senkit ne tévesszen meg az Eszter történet trilógiává fejlődő cselekménye! Az írónő teljesen őszintén bevallotta, hogy csakis egyetlen okból lett az első történet rögtön három: mégpedig azért, mert túl hosszú lett volna egy könyvben kiadni. Szóval a kezdeti írói robbanás és kibontakozás rögtön három kötetet igényelt. A későbbiekben persze már sikerült kordában tartani és szabályos, rövidebb formákba kényszeríteni a maguktól kibontakozó ötleteket és szereplőket. De az írói termékenység nem apadt, és Fábián Janka immár tíz (?) romantikus történelmi regény boldog szülőanyjának mondhatja magát.
Azonban az is bolond, aki romantikus történelmi regényírónak megy Magyarországon, ugyanis a beszámolóból kiderült, milyen nehézségek árán jut el valaki addig, hogy egyáltalán szóba álljon vele egy valamirevaló kiadó. De a kezdeti buktatók után, most már szépen csordogál a sikeres és teljesen olvasóbarát írói karrier. Persze ilyen névvel nem is csoda! A Fábián Janka név régies hangzása vicces szituációkat idézhet elő. Az egyik vidéki író-olvasó találkozón egy idős hölgy ment oda az írónőhöz, és elmesélte mennyire megdöbbent, mikor meglátta a nevét a plakáton. Ugyanis feltételezve, hogy ő is egy a régen alkotott, de mostanában újra felfedezett írók közül, „már régen halottnak kéne lennie”.
Hát, én jelentem, hogy Fábián Janka határozottan él és esze ágában sincs a múlt századi írók gyászos sorsára jutni. Most pár hét szünetet tart, de utána rendíthetetlenül nekiáll a következő regénynek. Jelen sorok írója a sok kötet közül ugyan csak egyet olvasott, de az olyan pozitív hatással volt rá, hogy büszkén vállalja a „szégyent”, hogy legközelebb esetleg egy romantikus könyvvel a kezében kapják rajta, valamint megelőlegezve a bizalmat, befektetett még két másik regénybe.

 

Írta: Tékozló