Színház volt az egész világ

 8700_mágnás_02

Hogy a régi klasszikusok tényleg annyira jók-e, hogy lehetetlen kivenni őket a repertoárból, vagy csak a közönség sorai öregszenek együtt a darabokkal és a nosztalgia hívja újra és újra életre ezeket az előadásokat, én nem tudom…
Tény azonban, hogy az idei színházi évad nyitánya ismét kortárs helyett egy igazi retró darab.

De mi az, amitől ennyire népszerűek ezek az operettek ma is? Mitől jobb a régi, mint az új? Ezen töprengtem végig a nyitószám alatt. Figyelhettem volna a táncot is, de mindenki még az otthoni dolgokat beszélte ki a hátam mögött, az operett meg amúgy sem a műfajom, így – beszélgetőpartner híján – az elején ilyesmiken agyaltam; aztán megérkezett a vasi gyerek Miska és beszippantott a produkció. Estéreazonban maradt még kis gondolkodni való.

Kevesebb volt az új darab, a színész, a társulat annak idején, ez tény, így könnyebben vált slágerré bármi, amit rendszeresen adtak a televízióban, vagy a színházakban. Ugyanakkor – épp azért, mert kevesebb volt a szponzorált darab, színész, társulat – több is volt az esély arra, hogy az igazán jókkal töltsék ki a keretet. Hogy a Mágnás Miska melyik a két variációból, azt az idő, ami eldöntheti, de fél évszázad távlatából sem egyértelmű a válasz, így lehet, már örökre a nézőkre és  statisztikákra kell hagyatkoznunk, akik azt mondják, ez egy mai szemmel is nagyszerű darab.

8700_mágnás_03
Régen másként mentek a dolgok. Volt persze ebben is jó is, rossz is. A kultúra inkább volt közszolgálati, mint kereskedelmi, ami ugyan keveseknek adott szabad teret az önmegvalósításra, ellenben akiknek adott, azok jóval szabadabban kísérletezhettek a közönségbarát receptekkel.

Volt persze akkoriban is gazdasági érdek, protekció, kontármunka, de jobban igyekeztek talán, hogy a lehető legjobbat hozzák ki a produkciókból Lehetett válogatni, nem kellett naponta megújulni: egy kimértebb, stabilabb alapokra épülő színházat lehetett csinálni.

Ennek a kornak és szemléletmódnak hozománya többek közt a Mágnás Miska, amit a Sziget Színház társulata mutatott be Marcaliban a 2013-14-es színházi évad nyitányaként.

8700_mágnás_068700_mágnás_01

Sok víz lefolyt már a Dunán, mióta a ’49-es film elkészült (még fekete-fehérben) a két Latabárral (Mixi és Pixi) és a Jávor-Törőcsik páros sem ma alakította a hősszerelmeseket (a darabban Baracs István és Rolla), mégis – vagy épp e nevek okán – a Mágnás Miska népszerűsége máig töretlen.
Hogy nosztalgiából, vagy az általa hordozott értékek okán, néző szempontjából szinte mindegy. A darab szórakoztató, mással pedig ma tömegeket mozgatni tényleg nehezebb.
Hogy a karakterek külsőségeikben idomulnak-e a mai kor elvárásához? Igen. Hogy a történet maibbá vált-e? Nem mondhatnánk. Lényegesen viccesebb, mint az eredeti darab, van némi újraértelmezés, de

8700_mágnás_05

Arisztokrácia ma már nem létezik (legalább nem akkora erővel, olyan szinten elkülönülve a hétköznapi emberektől, mint régen), de úgy tűnik, a pökhendi, fellengzős embertípus megleckéztetése, viselkedésük kifigurázása sosemmegy ki a divatból.
Ha valaki számára esetleg ismeretlen a sztori, akkor is nagyjából tudja az első pár perctől, hogy merre megy majd a történet, kik lesznek annak nyertesei, illetve vesztesei.
Jól ismert, unalomig ismételt panelekből építkezik a darab (szegény-gazdag ellentétek, szerepcsere, félreértések okán generált gegek), mégis, talán mert olyan jól ismerjük ezeket, pontosan tudjuk, ki a jó és ki a rossz – a megvalósításon pedig nem csúszik el a mutatvány -, szívesen nézzük újra és szeretjük is a Mágnás Miskát és társait.

8700_mágnás_07

Amit érdemes kiemelni a Marcali bemutatóval kapcsolatban, az tényleg az a tény, hogy a Sziget Színház jól teljesített. A karakter-színész párosítások eltaláltak.

Az idősebbek ugyan a nyitánynál kiemelték, milyen fiatal a színpadon mindenki, de ők is hamar megfeledkeztek régi ikonjaikról, akikkel annak idején megszerették a darabot.

Külön érdemes kiemelni Miskát, aki mikor elgyakorolja a gerófi módit, ember nem tud a székén maradni a nevetéstől és az életben inkább sovány, ám szellemiségében igazán csicses-faros Marcsát, kinek minden szava ezüst és minden mozdulata arany.

Azt mondják, a színház, mint műfaj sosem hal ki. Az embereknek szükségük van az emberközeli művészetre, a megismételhetetlen illúziójára a konzerv-művészet korában.

Remek darab volt a Miska is, mint mágnes vonzotta az embereket, telt házat produkálva. Reméljük összejön ez egyszer kortárs darabbal is.

Írta és fényképezte: Kutschera