8700_zacc

Beleestem a kiválasztottak közé, akit Tibi lencsevégre vesz.  Megkérdezte, vállaltam.  Jól esett. De mégis miért?  Vajon miért akar egy kávét inni Velem, amikor ismeri a gondolkodásomat, tevékenységeimet, ismeri Gida-világát? Vajon miért mondtam igent, s miért várom azóta is a kijelölt, megbeszélt napot, órát? Eljön Hozzánk. Eljön és beszélgetünk, egy kávé mellett. Megtisztelve érzem Magam, hogy eljön, s megtisztelem, hogy vendégül látom! Tibi házhoz jön!

Mint a kisgyerek, aki várja a karácsonyi ajándékot, úgy érzem Magam azóta is. Mi lesz? Miről beszélgetünk? Mit akar Tibi Tőlem? Mit akarok Én Tibitől? A személyes találkozás elkerülhetetlen. Már rég érett a dolog, hisz mindig amolyan kutyafuttában váltottunk pár szót. Az internet adta lehetőséget kihasználjuk, s úgy érzem elég jól! Figyelek Rá, figyel Rám. Amolyan kölcsönös dolog, szavak nélkül. De most! Most leülünk csak ketten, csak úgy, ahogy eddig nem volt. Majd beszélgetünk egy jót! Talán éppen ez adja az ízét a találkozónak. Pörgök, jár az agyam, vajon szüleim által adott nevem írja, vagy a barátaim által adottat? Vajon mi érdekli jobban: a munkám?, a “hobbim” ?, a gondolkodásom?, az élet dolgairól alkotott, kialakított véleményem és látásmódom?, amit elértem?, amit el szeretnék érni?, vagy a bennem rejlő, másnak fura világ?, vagy mind együtt? De mi érdekel Engem Tibiben? A lehetőség, amik segítségével más utat tud, tudunk mutatni egy irányított, nem helyénvaló világban? Vagy maga a Tibi? A Mi Tibink. Hisz hozzánk tartozik, ahogy Mi is hozzá! Nem lenne olyan az élet a neten sem, ha nem tenné a dolgát úgy, ahogy teszi. De vajon Ő tudja ezt? Ha tudja, úgy él a lehetőséggel, ahogy kell? Úgy segítünk írásainkkal, cikkeinkkel, ahogy kell? Kinek van erre szüksége? Tibinek? Nekem? Nekünk? Vagy mindenkinek? Kell az a világ, amit képviselünk. Kell a 8700.hu, kell a lencse, a fénykép. Kell a riport és kell egy jó kávé Tibivel.
Írta: Gida