Gida-mesék

8700_gida_feher

Annak idején, amikor még a fehér ruhások sorát gyarapítottam a kórház színterén, nagyon sokat beszélgettem az ágyban lévő, segítségre szorulókkal.
Akkor még volt idő beszélgetni a betegekkel, s nem volt az a “minőségi betegápolásnak” csúfolt sok papírmunka, ami elvette az időt a gyógyulásra várótól. Akkor még az orvos vállalta a felelősséget az ápolók munkájáért is és nem hozta kellemetlen helyzetbe saját lustasága miatt azokat, akik ténylegesen sokat álltak a betegágy mellett és tudták a beteg minden lélegzetvételének, mozdulatának a minőségét. 
 Szóval akkor a betegek beszéltek, beszélgettek. Elmesélték, milyen utakon jártak,  azért az állapotért mit tettek, hogy a kórházi ágyban kötöttek ki. Szinte mindenki elmondta, hogy mit evett, ivott, mennyit dolgozott, tűrt, mennyi problémát halmozott fel és nem oldott meg annak reményében, hogy jobb lesz a sorsa, vagy utódai sorsa, anyagilag. Életüket arra használták, hogy többgenerációs házat épüljenek. Gyerekeik elmentek, s a nagy (olykor többszintes) házban ketten kergetőzhettek, vagy egyedül búslakodhattak. Hittek a szocializmus rendszerében, s az csúful cserbenhagyta Őket. A biztos munkahelyeik megszűntek a rendszerváltásnak kikiáltott módszerváltáskor, s amiért dolgoztak, amiben hittek, az megbetegítette Őket. Az anyagi javak “oltárán” áldoztak, áldoznak életükkel, egészségükkel, munkájukkal erősítve egy nem helyén való rendszert, világot, ami nem az életre, hanem a szolgaságba, betegségbe sodorta, sodorja Őket.
Amikor megkérdeztem, hogy miért nem tesznek ez ellen, akkor mindenféle kitérő, magyarázó választ adtak, s önmagukat megítélve, elítélve mondták, nem így kellett volna. Eme hit és remény a rendszerben elfordította őket önmaguktól. Nem építették saját világukat, sőt nem is tudták, milyen világot szeretnének élni. Csak a megfelelni vágyás volt a motiváció. Igaz, azt is elmesélték, hogy aki ki akart lógni a sorból, azt miden módon szerették volna visszarugdosni: meghurcolták, megfélemlítették, zsarolták, besúgták, munkahelyéről eltávolították, stb… A baj, hogy a mai napig is ezen dolgok jelen vannak. A mai napig is kapaszkodnak valami nem valóságos rendszerért az emberek.
Amikor megkérdeztem, hogy: “Mit kellett volna tenniük?”, úgy válaszoltak, hogy sokkal jobb lett volna az életük, ha saját elképzelt dolgaikkal foglalkoznak, s nem egy más által kitalált világnak felelnek meg. “Tudja Aranyoskám!”- kezdték mondani és mondani mit, hogy kellett volna tenniük azért, hogy ne a betegség állapotába kerüljenek, hogy boldogabbak lettek volna, ha nem így élnek.
írta: Gida