Gida-mesék

Amerre járok mindenfelé aggódnak a népek, hogy mi van az időjárással! Csodálkoznak, sírnak-rínak némelyek, hogy hová jut a világ, mi lesz velünk? Rengetegen a környezetünk szennyezésére fogják. Műsorok, cikkek, értekezések jelennek meg a felmelegedésről. Munkatársaim fejtegetését hallom leggyakrabban ez ügyben. Vannak, akik a HAARP – technológiát hibáztatják, vannak, akik a hihetetlen mennyiségű energiafogyasztást, vagy a szarvasmarha széndioxid kibocsátását. Nem is akarom tovább sorolni, se mélyebben belemenni az ilyen és hasonló dolgokba, hanem inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy “a Természet tűzzel és vízzel tisztítja önmagát”!

Tűzzel: erdő, cserje és füves területek öngyulladása. Szárazság, s egyben kiszáradás. Vulkánok, villámok munkálkodása. Vízzel: a téli olvadás utáni árvízzel, belvízzel. Szökőár, hurrikán, esőzés és vihar. Akár a tüzet, akár a vizet nézzük, egyszerre pusztítanak és egyszerre új életet, vagy annak alapjait teremtik meg. A Földnek is van egy biológiai órája és öntisztulása. Amióta létezik, mindig volt minden éghajlati jelenség. Csak emlékezzünk, hányszor volt jégkorszak, csak el ne feledjük, hogy hányszor volt kiszáradva a Földközi-tenger, vagy azt, hogy a kis Kárpát-medencénkben tenger volt, de azt se, hogy a Duna-Tisza-közén futóhomok. Az sem elhanyagolható, hogy a Föld tengelyállása is változik! Szóval ezen folyamatok mindig léteztek a Föld keletkezése óta, s nem az a kérdés, hogy ezek vannak-e, hanem az, hogy hogyan alkalmazkodunk. Akarunk-e alkalmazkodni és hogyan? Nem irányítani, alkalmazkodni. Hisz a Föld életéhez képest egy ember élete igen csak kicsinyke.