Levél Gímesből 2. 

8700_gimes_01

Kedves Kutchera barátom!

Ismét eltelt egy év, újra eljött a megérdemelt pihenés, amelyet Móricz komád szeretett Gímesében töltött el. Augusztus elsején újra felkerekedtünk drága véremmel, az M and K zenekar tubásával, hogy meglátogassuk a marcali-gombai Forgáchok ősi faluját, a Zobor-alján. A kezdeti nehézségek – kellemetlen defekt, reggel – gyors elhárítását követően szárnyaltunk a Balaton-felvidék útján, majd egy erős kanyarral bevettük magunkat a Bakonyba. Zirc felújított apátsága és Kisbér forróságtól fonnyadó kukorica tábláit elhagyva léptük át a Dunát Komáromnál.  

Ahoj, Szlovákia! A jól ismert 64-es úton haladtunk tovább, a rekkenő hőségben előttünk, mintegy délibábként feltűnt a surányi cukorgyár gigantikus hármas silótornya. Barátunk, Miró Eliaš a Forgáchok múltjának jeles kutatója nem volt otthon. Hoztunk ajándékot pedig. Így folytattuk utunkat Gímes felé. Üdvözöltük a nyitrai vár tornyát, és a tévétornyot, Tisztára, mint Pécs! A gímesi táblánál az otthonosság érzése köszöntött ránk. A hegyen vidáman mosolygott a vár. A településen régi ismerősök – Borbélyék – kellemes szállás, és jó hideg csapolt Corgony várt minket. Leszállt az este és a békés erdei úton, amely a szálláshoz vezetett, újra meghitt hangon ciripeltek a tücskök, huhogott a bagoly, a halastó partján pislákoltak a horgászok lámpái. Még a hőmérséklet is kellemes volt, a napközbeni 35 fokhoz képest. (Szinte a hűs Tátrában érezte magát a messzi balatoni utazó!) Másnap a reggeli nap végig pásztázta a szobát, ahol kellemesen szuszogó, édes és szerelmes álmokban lebegő turistákat talált.

8700_gimes_02

 Igen, többek között, ezért a nyugalmas reggelért szeretünk ide járni. Tele hassal vettük az irányt Nyitra felé, amelynek várhegyét eddig mindig megmásztunk. Az egyháztörténeti kiállítás csodaszép, a panoráma nagyszerű. Ebédünket egy belvárosi pince étteremben költöttük el, ahol kedves volt a pincér, mi szlovákul próbáltunk társalogni, ő magyarul próbált beszélgetni. A mosoly, és az ebéd szíves vendéglátást takart. Van pláza Nyitrán is, bementünk, mint itthon: ugyanolyan gatyákat és ingeket kapni, ugyanolyan boltokban. A városi parkban felfedeztük a közstrandot, amely ígéretesnek tűnt. Jövünk ide vasárnap! Este már vártak a gímesi barátok, Timoránszkyék, ahol hosszú órákig tekertük a beszélgetést. Jól fogyott a sör, bor, pálinka. No meg Pali bátyám kitűnő házi Becherovkája! Értő mestert takart. Hazafelé, sétánk közben még beköszöntünk a gímesi Cafe House-ba, ahol mindig találni magyar szót. Újra csodás reggel, és indult a pöstyéni túra, fel a Vág-menti fürdővárosba. A 40 fok nem csillapodott, a Suzuki szépen száguldott, a rádióból a szlovák Petőfi Rádió szólt, mintha Európa csak ugyanazt a 15 zeneszámot hallgatná a világ végezetéig. Pöstyén kellemes városka, amely egy varázslatos parkban, nyugalmas közstranddal is rendelkezik. Megmerítkeztünk a 30 fokos termálvízben, olvastuk az Új Szót, rejtvényt fejtettünk, és még fácános sör is fogyott. Irigylésre méltó a település emléktárgy boltja, viszonylag jó áron mindent lehet kapni, ami Pöstyénről vagy Szlovákiáról szól. (Vettünk is pólót!) Természetesen meglátogattuk Valdó Forgáchot, a családi egyesület szervezőjét otthonában. Ajándékkal, balatoni borral és a gímesi Forgách Múzeumról szóló szakcikkel ajándékoztuk meg. Kedves vendéglátása eredményeképpen, azóta a mi Suzukink is a Forgách Társulás emblémáját viseli, hasonlóan az övéhez. Büszkévé is tette a tulajdonosát! A Furman egy jó étterem, ahol a szlovák konyha örvendeztette meg a víztől kifárasztott balatoni turistákat. Ha jársz arra Kutschera, ne hagyd ki! Vicces és annál füstösebb látványt okoztak az úton balettozó, régi Simson motorokkal a hegyi szerpentint meghódítani vágyó cseh egyetemisták!

8700_gimes_04

Az este újra a gímesi erdei úton talált minket, baktattunk befelé a faluba, hogy az első gulyás főző népünnepélyt a „Forgách Dvor”-ban megtekintsük. Lett is mindjárt asztalunk Timoranszkyékkal, akadt Kofola és Corgony. Szólt a népi lakodalmas, táncoltak az felszabadultak, örült a győztes csapat az fődíjnak. (Kutschera, szerintem te is sírtál volna a meghatódottságtól, amikor nagyszerű teljesítményedet elismerik, egy olajfrítőzzel!) Másnap reggel újra, már kicsit honvággyal eltelve keltünk, irány a nyitrai közstrand. Varázslatos hely három medencével, csúszdával, tipikus balatoni büfésorral, aranybarna szlovák lányokkal, vasárnapi pihenést tartó nyitrai munkáscsaládokkal, és millió gyerekkel meg nyugdíjassal. Mindezt a felpezsdítő vízi világot a nyitrai püspök a lakosztályából akár az ablakpárkányra dülleszkedve nézheti: „Nem csak a hűs templom adhat menedéket a nyáj tagjainak!” – Móricz 1:1” Délutánra a város teljesen kiürülhetett, mert a strand előtt kígyózott a tömeg, matraccal, hűtőtáskával, fürdőgatyában. Délután még megnéztük a gímesi Forgách Múzeumot, ajánlatos minden errefelé vetődő hazánkfiának.

A búcsú est a Cafe Hause-ben telt el, a magyar fiatalokkal, nagy összehasonlító beszélgetésekkel. Milyen is „magyarban”, Bécsben és Szlovákiában az élet. Búcsú pizza, búcsú Corgony-ok! A várat majd jövőre másszuk meg, ha már lesz büfé és Vladónak lakosztálya!

8700_gimes_03

Haza indultunk, hogy hírt vigyünk: meg vannak még a gímesiek, éppen idén 900 évesek. Mi Marcaliak csak 739 évesek vagyunk! Dovisena, krasny Gímes!

Rövid tájékoztatás utazóknak (Euróban):

Sör: 0,90 csapolva; 030 – 0,50 dobozban, üvegben

Ásványvíz: 0,30

Ebéd: 2,50 – 3,50

Szállás: 8-10

Strand belépő: 2,50 – 3,50

Lángos: 1 (elég halovány teljesítmény)

Múzeumi belépő: 1

Szuvenír póló: 10

Új Szó újság: 0,50

Benzin: 1,40-től

Parkolójegy: 0,50/óra

SMS: 30 Ft (Volt belőle rengeteg, ha a szív hevesebben ver!)

 8700_gimes_05

Írta és fényképezte: Móricz