Permetezés

 Gida-mesék

 8700_eper

Sajnos elsőbbséget kell élveznie ennek a témának, ugyanis elég szomorú dolog történt a minap:

Egy ház van mellettünk az utca végén, s azt követi egy árok, s magán birtokok. Az ilyen magánbirtokosok időnként permeteznek. Nincs ezzel nagyobb bajom, hisz Nekik is kell valami bevétel, de akkor, amikor más embereket, életeket figyelmen kívül hagynak, azt valahogy nem bírja bevenni a szervezetem.
Szomszédoméknak megélhetésre kell a kert, az a nagyjából 150-200 négyszögöl. Egész évi zöldségük terem ott meg. Szépen rendezett volt, de most, … most hogy a földbirtokos permetezett, leálltak. Kedvüket szegte a permetezés. Vasárnap történt, pont akkor, amikor a 6 napos munka után a szomszédasszony mosott, teregetett, s ellátta a többi, hét közben elmaradt dolgát. Vagy 6 adag ruhája száradt, illetve száradt volna kint, ha a drága földbirtokos úr nem áll neki permeteztetni erős déli, dél-keleti szélben. A szél éppen becsavarta a szert az udvarba. Szaga, szellete terjedt. Bőven jutott a kertjükbe is. A hiba csak az, hogy pont lehetett volna szedni a cukorborsót. Hát vagy 8 napig nem merik. Addigra a cukorborsó megöregszik. Nem tudom, mivel permetezett, de azt igen, hogy sokan szeretik a friss sárgarépával készült cukorborsó levest. Hát Ők, ilyet nem esznek. Eper is van szép számmal a kertjükben, s most az is csak túlérik, rohad. Nem mernek enni. De hogy is mernének, hisz különböző allergiás betegségük van!
Személyes élmény: Valamennyi hozzánk is jutott, Nekünk nincs most olyan a kertben, s ami van szerencsére védi az üvegház. Amikor a szomszédomék a krumplibogár ellen szerettek volna permetezni, szóltak, hogy mit fognak tenni. Ott már nem kaszáltam a nyulaknak, egy hétig. Megnézték a széljárást, s tiszteletben tartották azt, hogy Én kerülöm a permetezést. Helyénvaló dolognak, tisztességes és becsületes cselekedetnek tartom részükről. Évek óta nincs semmi gondunk, mert figyelnek ránk is.
Következmény:
– a kertet nem művelik, a termés egy része rajta vész,
– a tyúkjaik a permetezés után 2 nappal elkezdtek gubbasztani, amiknek nem volt addig problémájuk.
– Ruhaújramosás.
– Cukorborsótól elköszönhetnek.
– Eper rajta veszik, s mind ezeken kívül: emberi mivoltjukban alázódtak más által meg. Munkájukat így nem tisztelik, semmibe veszik. Ki az, aki ezt megengedheti magának!?
Felmerülő kérdéseim:
– Vajon mi alapján hagyja ki más világának a tiszteletben tartását egy-egy permetező?
– Vajon belegondolt cselekedetének következményébe?
– Vajon nem kellett volna a széljárást megfigyelni?
– Nem illet volna szólni, hogy permetezni akar?
– Vajon szerepel a permetezési naplójában, hogy mikor, mivel permetezett és az, hogy ezt déli, dél-keleti szélben tette?
– Van-e fogalma arról, hogy ezzel más munkáját tapossa sárba?
– Van-e fogalma arról, hogy ezzel milyen szégyent szerzett a fejére?
Úgy gondolom, mi, akik nem permetezünk ott követünk el hibát, hogy nem szólunk elég erőteljesen. Igaz, a konfliktusokat mindenki igyekszik kezelni, de ha kell, akkor igenis fel kell emelni a szavunkat. Mindenkinek úgy, ahogy tudja. Én ilyen módon tiltakozom, s emelek szót az ellen, hogy igenis tessék tiszteletben tartani mindenkit! Tessék odafigyelni egymásra, beszélni, egyeztetni! Mindezt azért, hogy ne keveredjünk ilyen kellemetlen helyzetekbe! …a permetezés csak egy dolog, most, de számtalan helyzet van, amit előrelátással meg lehetne előzni és nem mint pokol, hanem mint mennyország élhetnénk meg dolgokat. Úgy vélem, ezt tanítani kéne már gyerekkorban és az iskolákban is, szituációk keretében.
By Gida